Hírek

Másfél napos nemzetközi konferencián tekintették át a téma hazai és európai szakemberei a tudásközvetítés, a tudománykommunikációt helyzetét november 26-27-én az MTA-n.

"Tudománykommunikáció: kívül az elefántcsonttornyon és túl a tudományos újságíráson" címmel tanácskozott a tudásközvetítés európai és hazai helyzetéről a Magyar Tudományos Akadémián tartott másfél napos nemzetközi konferencia keretében több mint száz tudós, szakértő, egyetemista és tudománypolitikus. A rendezvény a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal által támogatott, a Tudástársadalom Alapítvány és a Mindentudás Egyeteme által gondozott kutatási és kommunikációs program zárórendevénye.

A rendezvény első napján a Kutató Diákok Országos Szövetsége (KutDiák) és a Kutató Tanárok szervezetének képviselői mutatkoztak be. A Csermely Péter Descartes-díjas kutató által kezdeményezett és menedzselt mozgalom immár több, nagy visszahangot kiváltó alapkutatási eredményt és innovációt is magának mondható ifjú tudós pályakezdésénél bábáskodhatott.

A rendezvény másnap, november 27-én egész napos előadássorozattal folytatódott. Az előadók között szerepelt Pléh Csaba, az MTA főtitkárhelyettese, Boda Miklós, az NKTH elnöke, Falus András és Ormos Pál akadémikus, Csermely Péter professzor, Steve Miller, a Londoni Egyetem tudománykommunikációs tanszékének professzora illetve Baló György, Torda Júlia, Gózon Ákos és Palugyai István újságírók.

Fábri György, a projekt vezetője, az MTA kommunikációs igazgatójának tájékoztatása szerint az empirikus felmérések alapján a tudomány elismertsége igen magas, a legnagyobb bizalom a magyar közintézmények közül az MTA-t övezi - eközben a médiában alig kap teret a tudomány. Pedig a tudósok egyre nagyobb arányban veszenk részt a társadalommal való párbeszédben, például az aktív akadémiusok több mint harmada előadója volt a Mindentudás Egyetemének. A most záruló projekt eredményeképpen az Akadémia tudománykommunikációs képzést indít kutatóknak, valamint akadémiai kutatóhelyek és pénzügyi befektetők közreműködésével, a Mindentudás Egyeteméhez is kapcsolódva önálló tudományos tematikus televíziós csatorna indulását készítik elő. A tudománykommunikációs program eszközeivel lehet közreműködni a természettudományos felsőoktatási utánpótlás erősítésének stratégiai feladatának megoldásában.

A tanácskozás érdekes tanulságokkal szolgált: megtudhattuk, hogy a tudományos tárgyú cikkek és filmek a média mostohagyermekeinek számítanak, hiszen - ahogyan Baló György fogalmazott: a figyelemért versenyezni kell, a közönséget meg kell tudni fogni. Divat a médiát felszínességgel vádolni, azonban - és ezért volt tanulságos a megjelent médiaszakemberek beszámolója, a probléma ennél összetettebb. A tudományt kommunikálni kell tudni, vagyis a tudósnak nem szabad szégyelnie a nyilvános szerepléseket, a bonyolult témák közérthető átadását, a médiában dolgozó szerkesztőknek, riportereknek pedig meg kell tanulniuk kérdezni, utánajárni a bonyolult témáknak, alkalomadtán szakszerkesztők segítségét kérni. Annak ellenére,hogy vannak pozitív példák, mint például az MTA jól működő honlapja, hírlevelei, a Népszabadság tudomány rovata, az Info rádió tudományos tárgyú műsorai, ezek sajnos inkább kivételnek számítanak.

Nagyon kevés tudós szerepel rendszeresen a médiában, és ezen jó lenne változtatni - hangzott el több előadótól is - hiszen egyedül ők tudják megteremteni a tudományos tartalom hitelét. Magyarországon nagy hagyománya van annak, hogy a politikusokat szerepeltetik, a tudósok megszólaltatása közérdekű témákban új szempontokat teremthetne, társadalmi párbeszédet erdeményezne és ez minden demokráciában elengedhetetlen.

A problémák egy része anyagi természetű, annak ellenére, hogy létezik olyan forma, amely a tudományos tárgyú műsorokat szórakoztató köntösbe öltöztetné, Magyarországon ennek anyagi akadályai vannak, mivel a magyar médiatörvény nem teszi lehetővé a tudományos tárgyú műsorok szponzorációját, a rendelkezésre álló anyagi források meglehetősen limitáltak.

Igény pedig lenne több tudományos tárgyú műsorra, és ezt a Mindenttudás Egyeteme sikere is bizonyítja.

Steve Miller, a University College London professzora előadása képet adott az Egyesült Királyságban kialakult helyzetről. Angliában lezárulni látszik az a folyamat, amely a kilencvenes évek közepén indult meg, és amely a társadalom fejébe kissé nagyképűen tudást lapátoló tudós képét inkább a vitára és a párbeszédre nyitott tudóstársadaloméval helyettesíti.

A Londonból érkezett előadó felhívta a figyelmet a tudományt kommunikálni képes tudósgeneráció jelenlétének fontosságára, ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a média törvényeit még ők sem hagyhatják figyelmen kívül. Hírértéke például a konfliktusoknak van, a "rossz hír" több embert érdekel, mint a jó, és ennek oka az emberi pszichében rejlik, a kihívást pedig Miller a nézők, hallgatók - vagyis a közönség bizalmának megnyerésében látja. A modern kommunikáció nem egyirányú, a tudós nem deklarál vagy meggyőzni próbál, hanem bizonyos esetekben kész párbeszédet kezdeményezni.

A közérthetőség pedig elengedhetetlen. Tegye fel a kezét az a tudós, aki mindig érti, amit tudóstársa mond, mert az vagy zseni, vagy nem mond igazat - fordult a termeben ülőkhöz Miller professzor, nem kis derültséget keltve. Végül pedig - a messziről jött ember jogaival élve - Steven Miller az MTA-t a tudománykommunikáció missziójának vállalására, a politikai és gazdasági döntéshozókat pedig a misszó támogatására, a feltételek megteremtésére szólította fel.

 

A kétnapos konferencia első napján, vasárnap délután a legfiatalabb generációé volt a szó: leendő tudósok, a Kutató Diákok Országos Szövetségének tagjai, tehetséges ifjú kutatók mutatkoztak be az Akadémián.

Az utánpótlás nevelés nemcsak a sportban, a tudományos életben is a jövő sikereinek záloga - erre a felismerésre alapozva jött létre a középiskolások tudományos kutatását segítő mozgalom, a Kutató Diákok Országos Szövetsége. A Kutató Diákokért Alapítvány által támogatott Szövetség az együttműködés alappilérét jelentő mentorlistát először 1996-ban adta ki. Ez a lista a diákokat fogadni kész tudományos laborok, műhelyek felsorolását tartalmazza és mára már több mint hatszáz névből áll - a Kutató Diákok Országos Szövetsége, a KutDiák pedig számos hazai és nemzetközi fórumon bizonyította, hogy a kezdeményezés sikeres volt. A mozgalomban egyre többen vesznek részt, harminchét magyar városban várják az érdeklődő diákokat, a kutatható témák listája majdnem háromezer címszót tartalmaz, a munkát pedig nemzetközi mentorcsapat segíti.

Az egyre bővülő mozgalom jelentősségét- és a tényt, hogy a diákokat felnőttként lehet és kell is kezelni- védnökei rangos névsora is mutatja, Sólyom László köztársasági elnök, Hiller István oktatási és kulturális miniszter és Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke is támogatásáról biztosította a fiatal kutatók szervezetét.

A Kutató Diákok Szövetsége küldetésének tekinti a diákok közti esélyegyenlőség megteremtését is, ezt az a tény is bizonyítja, hogy a programban részt vevő diákok jelentős hányada nem frekventált, sűrűn lakott nagyvárosokból kerül ki, hanem olyan kis vidéki településekről, ahonnan a KutDiák segítsége nélkül nem lenne lehetőségük bekapcsolódni a tudományos életbe. A KutDiák nemcsak nevében diákszervezet, hiszen vezetői is a fiatalok köréből kerülnek ki.

A rendezvényen a mozgalomat Sulyok Katalin, a Kutató Diákok Országos Szövetségének ügyvezető elnöke mutatta be, majd a Gilyén András a mobilos iránytűről, Csanády István és Kollek Bálint az otthon épített lézerről, Sólyom Zsófia pedig a Vinblasztinnal kapcsolatos kutatásairól számolt be angol nyelven a konferencia nemzetközi közönségének. Végül Lagzi István László, a Kutató Tanárok országos Szövetségének képviseletében a mozgalom tanári ágának munkájáról szólt.

A szervezet nyitva áll minden olyan diák előtt, aki megfelel a felvételi kritériumoknak, amelyek közül a legfontosabb talán a motiváció, a színvonalas tudományos munka iránti elkötelezettség.  A tudományos diákköri munka széleskörű bemutatásának érdekében a KutDiák és a - tudományos utánpótlás nevelését fontos misszójának tekintő - Mindentudás Egyeteme között  tavaly együttműködési megállapodás jött létre. A bemutatókat beszélgetés követte, melynek keretében a Mindentudás Egyetemének jeles előadói számoltak be tapasztalatikról.

 

A másfélnapos tanácskozás lezárásaként a résztvevők betekintést nyerhettek a Mindentudás Egyeteme előadások gyártásának kulisszatitkaiba is: az előadás helyszínén, a színfalak mögött ismerkedhettek meg a százötvenedik előadásához közeledő ismeretterjesztő sorozat televíziós felvételeinek műhelytitkaival.