Hírek

Nyíri Kristóf, az MTA Filozófiai Intézetének igazgatója

Az MTA Filozófiai Kutatóintézete és a Westel Mobil - ma már T-Mobile Magyarország - "A 21. század kommunikációja" elnevezésű közös interdiszciplináris projektje 2001 januárjában kezdődött, első három konferenciánkon, 2001 márciusában, májusában és decemberében még csak hazai kutatók vettek részt. A hasonló kutatásokat folytató külföldi műhelyek ekkor még nem mutatkoztak be a nyilvánosság előtt. Vonatkozó témájú külföldi publikációk még alig jelentek meg. Vagyis a magunk meglévő általános elméleti alapjaira és a magunk friss empirikus tapasztalataira támaszkodva kellett elindulnunk, először a problémák egyfajta leltárfelvételére törekedve.

Ennek a kutatási szakasznak az eredményeit két kötetben publikáltuk, Mobil információs társadalom: Tanulmányok, ill. A 21. századi kommunikáció új útjai: Tanulmányok címmel. Mindkét kötet 2001-ben jelent meg. Ugyanakkor 2001 késő őszére már láthatóvá váltak a párhuzamos külföldi kutatások, miközben a magunk első eredményei is kezdtek kikristályosodni. Ebben a helyzetben javasolta G. Németh György, a Westel kommunikációs igazgatója, aki a projektet a Westel részéről koordinálta-koordinálja, hogy következő konferenciánkkal magunk is lépjünk a nemzetközi tudomány porondjára. Így lett a 2002. májusi konferencia munkanyelve az angol, és így került sor külföldi előadók szereplésére is, akik közül a legjelentősebbnek talán az angol evolúciós pszichológus Robin Dunbart említeném. Az ő nevéhez fűződik az a felfedezés, hogy az emberi nyelv eredetileg pletykálkodásra szolgál, a pletykálkodás pedig közösségi összetartó mechanizmus. Dunbar szemszögéből nézve a mobilos locsogás aligha elítélendő; inkább természetes és jó.

Ezek szerint az elmúlt évek tapasztalati komolyan befolyásolták az ez évi tanácskozás koncepcióját..

Sőt, a múlt évi konferencia vitáinak némely tanulsága közvetlen előzményét jelenti a mostani tanácskozásnak. Azokban a vitákban két témáról is kiderült ugyanis, hogy égetően időszerű és ugyanakkor jószerivel feldolgozatlan. Az egyik a képi kommunikáció, amely az MMS elterjedésével - vagy, ha tetszik, elterjedésének váratlan lassúságával - vonta magára a figyelmet; a másik a hely, a lokalitás jelentősége a globális mobilkommunikációban.

Miközben egyfajta kommunikációs felszabadulásként élhetjük meg, hogy a világban bárhonnan bárhová telefonálhatunk és SMS-ezhetünk anélkül, hogy pontosan tudnunk kellene akár a magunk, akár a beszélgetőtárs helyét, mégis tény, hogy a legtöbb mobilbeszélgetés országon belüli, városon belüli, községen belüli, sőt házon belüli. A mobil a helyi közösségek hatékony szervező eszköze, s ez a funkciója megkülönböztetett elméleti figyelmet érdemel. Így lett az idei konferencia címe és alcíme: "Globalitás és lokalitás a mobil kommunikációban: Helyek, képek, emberek, kapcsolatok".

Nagyon izgalmasan hangzik, ennél aktuálisabb és szinte mindannyiunkat érintő problémát nehéz találni. Mindazonáltal lehetnek-e szélesebb társadalmi hatásai egy ilyen konferenciának?

A korábbi konferenciák nyomán megjelent kötetek - összesen 3 magyar, 1 német és 3 angol kötet - igen ismertek. A magyar kötetek a hazai kommunikáció-szakokon gyakorlatilag tankönyvvé váltak; a német és angol köteteket is világszerte számos egyetemen és kutatásban használják. A magyar tudomány látványosan jelen van a világ mobiltársadalomtudományában. Én mégsem ezt tartom a legjelentősebb következménynek, hanem azt, ahogy kutatásunk visszahat kinek-kinek eredeti szakterületén végzett munkájára. A magyar társadalomtudomány, s ezen belül a magyar filozófia, jelentős impulzusokat kapott a mobiltársadalomtudományi kutatástól; itt-ott elevenebb, korszerűbb és jobb lett.

A meghívott előadók közül sok a hazai közönség számára ismeretlen név. Kire hívná fel az érdeklődők figyelmét?

A magyarokat is beleszámítva 50 előadónk lesz, négy kontinens tizenhat országából, a Fülöp-szigetektől Ausztrálián, Japánon és Szingapúron át Dániáig és Finnországig. Szükségképpen sok az ismeretlen név. De sok az ismert név is: a magyar származású amerikai fizikusprofesszor Albert-László Barabási, a Behálózva című világhírű könyv szerzője; az amerikai Joshua Meyrowitz, Mark Poster és James Katz; az olasz Leopoldina Fortunati, az amerikai származású, Norvégiában dolgozó Rich Ling, az angol Richard Harper, a német Joachim Höflich, és nem utolsósorban a magyar Csepeli György.

A kevésbé ismertek közül hadd hívjam fel a figyelmet Bella Ellwood-Claytonra, aki a Fülöp-szigeti vallásos SMS-ezést elemzi; az izraeli Akiba Cohenre és Dafna Lemish-re, akik a mobilt mint a terrorista támadások elleni védelmet és vigaszt ábrázolják; az amerikai Jonathan Donner-re, aki a mobiltelefonnak a ruandai mikrovállalkozásokra gyakorolt pozitív gazdasági hatásait mutatja be; az amerikai Lynn Marentette-re, aki a mobil multimedialitás felszabadító hatását hangsúlyozza azok számára, akik az iskola pusztán verbális közegében a lemaradóknak számítanak. Kiemelném még Kondor Zsuzsannát, aki az MMS lassú térhódítását az európai írásbeliség évezredes kulturális hagyományai felől értelmezi; és Bedő Viktort, aki éppenséggel a Mindentudás Egyeteme MMS-kísérletét gondozza.

Valóban sok izgalmas téma közül válogathatnak az érdeklődők, és gondolom - kihasználva a modern telekommunikációs eszközök adta lehetőségeket - hozzáférhetőek lesznek a konferencia anyaga.

A regisztrált hallgatóságot (ingyenes regisztráció: Zamfirache Iris) az előadásszövegeket tartalmazó sokszorosított kötettel, valamint az előadások magyar nyelvű összefoglalójával várjuk. A nyár folyamán számos előadás szerkesztetlen változata webre fog kerülni; az év végére pedig megjelenik az újabb angol konferenciakötet, címe: A Sense of Place. A kötet ugyanúgy megrendelhető lesz az amazon.de oldalon keresztül, mint az eddigi német és angol köteteink is; de jó néhány fejezet pdf-változatát a weben is hozzáférhetővé fogjuk tenni, ahogy ezt eddig is tettük.

Mit tud mondani a filozófus a kommunikáció gyakorlati szakemberei számára? Egyáltalán igényt tartanak-e munkájukra? Nem tartják-e a kommunikációs managerek az filozófusok kutatásait kívülállók használhatatlan okoskodásainak?

A filozófusok nem egyformák. A katedrafilozófusok, az iskolafilozófusok, akik problémáikat más filozófusok írásaiból merítik, feltehetőleg nem sokat mondanak a gyakorlati szakember számára. Viszont a kreatív filozófus a filozófia egész története során maga is a gyakorlat által felvetett problémákat vizsgálta. Platón arra kereste a választ, hogy hogyan kell a tudásátadás feladatát az új kommunikációs viszonyok - ti. az írásbeliség viszonyai - közepette megoldani. Heidegger és Wittgenstein azt kutatta, hogy hogyan alakulnak át a tudásátadás lehetőségei az új - technikailag közvetített - szóbeliség viszonyai közepette.

Nincsenek általános, egyetemes, örök kérdések. Platón kérdései elképzelhetetlenek az írásbeliség háttere nélkül; Locke kérdései a könyvnyomtatás sugallatai nélkül; Kant kérdései Newton válaszai nélkül. A filozófia feladata nem változott meg, de megváltozott a kommunikációs környezet, amelyben feladatát el kell látnia. A filozófia, Platón óta: fogalomanalízis, vagyis az írott nyelv szintaxisa által létrehozott elvont jelentések elemzése. Ma a jelentéseket immár - újra - elsősorban nem a lineáris írott nyelv hordozza, hanem a szóbeliség, a képiség, a hálózott kommunikáció. Az új kommunikációs technológiák új kommunikációs feszültségeket hoznak létre; a filozófia most ezek feloldásán fáradozik, mint ahogyan mindig is a kommunikációs feszültségek feloldásán fáradozott.

Mégis, nem érte Önöket az a vád, hogy a támogatás határozza meg a kutatási programot?

Különös módon nem. Hadd váltsak egy pillanatra egyes szám első személybe. Szakmai körökben meglehetősen ismertek azok a munkáim, amelyekben - az 1980-as évek végétől kezdve - a szóbeliség/írásbeliség problematikát, azután pedig a digitális hálózottság problémáit elemeztem. Akkor senki sem támogatott; amit azóta csinálok, a korábbiak szerves folytatása. Visszatérve az Intézetre: azt már visszahallottam, hogy prostituáljuk a filozófiát; de azt még nem, hogy magunkat prostituáljuk. Amúgy ahogyan a projekt nemzetközi tudományos sikere egyre nyilvánvalóbbá vált, úgy lett itthon is elfogadottabbá, amit művelünk.

És tegyük hozzá, egyre ismertebb. Kívánatosnak tartaná-e, hogy a laikus közönség elsősorban a mobil kommunikáció filozófiáján keresztül találkozzon a filozófiával? Jár-e ez valamilyen különös felelősséggel? Lehetséges-e a kommunikáció filozófiatörténetének ismerete nélkül értelmezni az elméleteket?

Három nagyon érdekes kérdést tett fel; hadd válaszoljak mindháromra egyetlen formulával. Azt tartanám kívánatosnak, hogy a laikus közönség korszerűen megkomponált filozófiatörténeti összefoglalásokon keresztül találkozzon a filozófiával. Felelősségünk annak a szakmai környezetnek a megteremtése, amelyben ilyen - multimediális megfogalmazásokra képes, a kommunikációs technológiák történetére fogékony - összefoglalások megszülethetnek. A mobilkommunikáció ma a közvetett kommunikáció alighanem meghatározó dimenziója. Nem kommunikálható hatékonyan az olyan filozófiatörténet, amely ezzel a dimenzióval egyáltalán nem tud mit kezdeni.

Sokan beszélnek kommunikációs forradalomról. Miben különbözik ez a korábbiaktól?

Számomra a mobilkommunikáció az emberiség kommunikációs elidegenedettségének visszavétele, kommunikációs felszabadulás, kommunikációs hazatérés. A mobilkommunikáció azt az állandó multimediális kapcsolattartást teszi újra lehetővé, amely adott volt az eredeti kisközösségek számára, de elveszett az írásbeliség évezredei során. A kommunikációs technológiák története megannyi forradalom története; ez a történet most nyeri el tulajdonképpeni értelmét, most teljesedik ki. Boldog lehet az az intellektuell, aki ennek a forradalomnak tanúja, sőt cselekvő részese.

Úgy hiszem, hogy a jelenlegi fordulat immár nem megváltoztatja, hanem eredeti multiszenzoriális és kollektív természete felé engedi visszatérni az emberi gondolkodást.

Ettől függetlenül talán nem minden intellektuel boldog. Egyáltalán képesek vagyunk-e követni a kommunikáció közegének változásait?

A mobil olyan régi-új kommunikációs környezetet teremtett, amelyben az újkori filozófia alapvetőeknek elfogadott fogalmi és érvelési sémái minden valószerűségüket elvesztették. Vagyis a mobiltelefónia igencsak megváltoztatja a filozófus mint filozófus mindennapjait - éppen, mivel a mindennapi ember mindennapjait is oly gyökeresen megváltoztatja. A jövőtől nem tartok. Technológia általi determináltságunk korántsem teljes: az ember képes arra, hogy a szükségleteinek megfelelő technológiát alkossa meg.

Heidegger kritikusan szemlélte a technika fokozódó szerepét életünkben. Ön ezzel szemben techno-optimista, és úgy gondolja, hogy a technika segítségével többet tudunk a világról, mint korábban. Mit jelent - vagy mennyit ér - ez a tudás?

A Mindentudás Egyetemén tavaly decemberben tartott előadásomban amellett érveltem, hogy mindennapi eszközeinkben hatalmas gyakorlati tudás összegeződik, s hogy végső soron a gyakorlati tudás az elmélet alapja és célja. És éppen ezt a gondolatot valamiképpen Heidegger is osztotta. Heidegger kritikusan szemlélte kora technikájának kritikusan szemlélendő vonásait, de kritikájának fő iránya - és ez interpretációm egyáltalán nem túlontúl merész - az írásbeliség és könyvnyomtatás által elidegenített emberi kommunikációra vonatkozott. A mobiltelefónia a heideggeri Mitsein - "együttlét" - igencsak alkalmas technikai kerete.