Hírek

Kornai János közgazdász oroszországi tudományos elismerése

A gazdasági tervezés problémája – ez az a kérdéskör, ami Wassily Leontiefet, az orosz származású Nobel-díjas amerikai közgazdászt, az input-output elemzés megalkotóját, valamint a magyar Kornai János akadémikust, a Harvard Egyetem és a Collegium Budapest emeritus professzorát összeköti. Valószínűleg ez is szerepet játszott a szentpétervári Leontief Centre-nek egy nemzetközi zsűri ajánlására hozott döntésében, hogy az évente egyszer kiosztott, több orosz és egy határon túli közgazdásznak adományozott díjat ebben az esztendőben külföldiként Kornai János kapja.
A „Hiány” szerzője ezzel illusztris társaságba került. A korábbi díjazottak között ott található többek között Jegor Gajdar, a nemrég elhunyt volt orosz miniszterelnök, Robert Solow és Lawrence Klein Nobel-díjas amerikai tudósok és Leszek Balcerowicz, a lengyel rendszerváltás utáni első pénzügyminiszter. Az elismerés indokolásában pedig külön is hangsúlyozták azt a nagy hatást, amelyet Kornai János munkássága gyakorolt az orosz közgazdászok gondolkodására.

A méltatások nem előzmény nélküliek: két évvel ezelőtt Kornai János „A gondolat erejével” című önéletrajzáról, amely akkor jelent meg orosz nyelven, Dmitrij Travin politológus írt recenziót, amelyet maga Kornai professzor is a munkássága által keltett reakciók közül az legérdekesebbnek minősített az mta.hu kérdésére válaszolva. Ebben az orosz szerző a marxizmustól induló magyar közgazdászt a „szocializmus sírásójának” nevezte. Utalt arra, hogy Kornai János már akkor – az 1956-os magyar forradalom előtt – szakított a marxizmussal, amikor a kor közép-európai értelmiségének többsége még hitt a szocialista rendszer megreformálásának lehetőségében. Travin megfogalmazása szerint Kornai már akkor meg tudta magyarázni a szocialista gazdaság valóságos működési mechanizmusát, amikor a „szovjet politikai gazdaságtan kutatói mindenféle mágikus ráolvasások formájában csak imitálták a tudományos tevékenységet.” A magyar közgazdász nem csak felismerte, hanem be is mutatta a hipercentralizált gazdasági rendszer működésképtelenségét. Kornai János egyértelművé tette annak a jelenségnek a tarthatatlanságát, hogy a szocialista állam nem engedi csődbe jutni vállalatait. Inkább költségvetési pénzekkel fedezi a veszteségeket még a legkevésbé hatékony gazdálkodást folytatók esetében is. Létrejön az a jelenség, amelyet a „Hiány” c. könyv a költségvetési korlát puhaságának nevezett. A szocialista gazdaság valóságos működésének elemzéséből adódott a következtetés: a szocializmus megreformálhatatlan. Azzal viszont magának Kornainak is szembesülnie kellett, hogy akkor nem tudta leírni, miként „lehet az egypártrendszerből eljutni a többpártrendszerbe, a szocializmusból a valódi piacgazdaságba, a kapitalizmusba”.

A matematikai tervezéssel foglalkozó kutatók szembeszegültek a tervezés mindenhatóságát hirdető hivatalos tanításokkal, de a tervezés gondolatát nem vetették el. Tisztában voltak a realitások szabta határokkal. „Matematikai tervezés: álmok és realitás” – ez volt a címe annak az előadásnak is, amelyet Kornai János a Leontief Érem átvétele után tartott Szentpéterváron. A közgazdász – aki az mta.hu-val szóban is megosztotta a díj kapcsán megfogalmazott gondolatait – azt mondta, azért is nagy megtiszteltetés számára az elismerés, mert az input-output elmélet megalkotójaként híressé vált Leontief gondolatainak tisztasága, átláthatósága, szimmetriája nagy hatást gyakorolt rá már akkor is, amikor több mint fél évszázaddal ezelőtt először találkozott velük. Először magyar közgazdászok, Bródy András, Kenessei Zoltán, Nemény Vilmos és Szakolczai György írásai hívták fel a Leontief által kidolgozott módszerre a figyelmét, és utána ismerkedett meg Leontief saját munkáival.
  Az orosz közgazdásszal együtt vallotta és vallja a pontos adatok tiszteletét. Annak idején azonban a számok nyelvén megfogalmazott gondolatok azért is előnyösnek bizonyultak, mert azokat jobban tolerálták a létező szocializmus cenzorai. A matematikai modellek nem rekedtek bent az akadémiai intézetek, egyetemek falai között. A Központi Statisztikai Hivatal, a tervezéssel foglalkozó intézetek, a Tervhivatal és a minisztériumok a gyakorlatban is használták azokat.
A kezdeti lelkesedés azonban később ellanyhult – ismerte el előadásában a magyar közgazdász. Egyik magyarázatként a nagy mennyiségű adatok és a nagyméretű matematikai modellek akkori feldolgozási és számítástechnikai nehézségeit említette, bár – mint mondta – a számítógépek fejlődésével ez a probléma fokozatosan eltűnt. Viszont tartósan fennmaradnak a racionális tervezés elé tornyosuló más akadályok. A megbízhatatlan adatokra alapozott előrejelzések bizonytalanság, a döntés-előkészítéshez szükséges információk tudatos torzítása, valamint a különböző érdekcsoportok közötti összecsapások. Ez utóbbiak viszont eleve lehetetlenné teszik a közös cél megfogalmazását és az ennek eléréséhez szükséges cselekvési terv kidolgozását. A sorozatos negatív tapasztalatok eredményeként aztán – miként Travin is említette recenziójában – szembesülni kellett a keserű igazsággal: nem az egyre kifinomultabb tervezési modellek, hanem a hatékonyabb munkaszervezés és az ezt lehetővé tévő intézmények, tulajdonviszonyok és ösztönzők jelenthetik a megoldást a szocialista gazdaság problémáira. A következtetés szerint a szocialista rendszer keretein belül elképzelt reformok nem jelentenek megoldást. A meglévő szocialista rendszer helyett egy másik rendszerre van szükség. Olyanra, ahol a piaci viszonyok között működő gazdaság alapja a magántulajdon. 
Kornai János előadásában kitért a gazdasági tervezés rendszerváltás utáni sorsára is. Amikor a szocialista rendszer összeomlott, az addig egyfajta szent tehénként kezelt tervezés hirtelen páriává vált. Hiteltelennek nevezték és még a bolsevik jelzőt is ráaggatták. Ma pedig már az is könnyen elképzelhető, hogy közgazdászdiplomát kap valaki, aki nem hallott sem Leontiefről, sem az input-output modellről. Az egész gazdaságra kiterjedő közép- és hosszútávú tervezés – a jelen pillanatban úgy tűnik – a múlté tehát.
„A tervezés a legambiciózusabb dolog, amit egy társadalom gazdasági téren megvalósíthat” – idézte Wassily Leontiefet Kornai János. Az talán nem csupán álom, hanem valósággá lehet, hogy – az egykori franciaországi „indikatív tervezés” mintájára felkészült kutatók alternatív gazdasági forgatókönyveket dolgozzanak ki, és ezeket nyilvánosan megvitassák.

Kornai János előadásában egy személyes kitérőt is tett. Mint mondta, életére a Leontief modell nem csupán szakmai szempontból volt hatással. Magánéletét is befolyásolta. Éppen az input-output-elemzést tanulmányozta, amikor a KSH-ban találkozott későbbi feleségével. Aztán egy konferencián is összehozta őket a sors és a közös érdeklődés fonta össze az életüket összekötő szálakat. „Leontief nélkül talán sohasem találkoztunk volna” – ezekkel a szavakkal tette még érthetőbbé az orosz-amerikai tudóssal kapcsolatos érzéseit a közgazdász professzor.

-vb-