Hírek

„Az Országos Műszaki Múzeumban, Képes Gábor muzeológussal együttműködve a KFKI RMKI igyekszik védetté nyilvánítani azoknak az űrkutatási eszközöknek a másodpéldányait, amelyeket az intézet mérnökei készítettek” – nyilatkozta az mta.hu-nak Vizi Pál, az MTA KFKI Részecske és Magfizikai Kutatóintézetének fejlesztő mérnöke annak kapcsán, hogy az első Holdra lépő űrhajósok által hátrahagyott eszközöket Kalifornia állama védett státuszba vette. „Mi már korábban elindultunk egy hasonló úton” – mondta Vizi Pál, hozzátéve: a KFKI-ban fejlesztett Pille sugárzásmérő egy példányát már korábban átvitték a Műszaki Múzeumba.

A Pille névre keresztelt radioaktív sugárzásmérő kézi berendezéssel először Farkas Bertalan végzett méréseket az űrben 1980-ban, majd Sally Ride amerikai fizikus, űrhajósnő használta a berendezést repülése során. Legutóbb a magyar származású szoftvermérnök Charles Simonyi végzett a Pillével tudományos méréseket a „Pille-Simonyi”méréssorozat keretében a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén. „Az RMKI kutatói az évek alatt számos űrtechnológiai eszközt fejlesztettek, és ezeket olyan neves űrkutatási programokban használták fel, mint a Vega, a Phobos és a Rozetta missziók” – hangsúlyozta Vizi Pál. Ezek a berendezések is hamarosan kulturális örökségünk részei lesznek – tette hozzá a mérnök.

Az Apollo-11 program két űrhajósa Neil Armstrong és Edwin „Buzz” Aldrin 1969. július 20-án elsőként léptek a Hold felszínére. A két űrhajós tudományos berendezéseket, szerszámokat, üres dobozokat, használati tárgyakat hagyott hátra maga után, hogy a felszállóegységet minél több haszontalan tehertől megszabadítsák. A Holdon maradt több mint száz kisebb-nagyobb eszközt nyilvánította védetté Kalifornia Állam Történelmi Források Bizottsága. A kezdeményezők azt remélik, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete előbb-utóbb  a Világörökség részévé emeli a Holdon hagyott, az ember által készített eszközöket. . „A Hold felülete a nemzetközi jogban semleges terület, amolyan senki földje” – mondta Vizi Pál. A szabályozás azonban a Holdon hagyott mesterséges eszközökre már nem vonatkozik. Az RKFI mérnökének véleménye szerint a Holdon maradt szerkezeteket azért érdemes védeni, hogy a jövőben a Holdra induló robot űreszközök, később pedig az emberes küldetések ne veszélyeztessék az első holdutazásnál használt berendezéseket és ne űrszemétként kezeljék az Apollo-11 maradványait. „Azt kellene megakadályozni, hogy a magántőkéből a jövőben esetleg beinduló űrprogramok résztvevői akár űrhajókban akár űrszondák segítségével lehozzák a Holdról az ott maradt eszközöket. Jogi lépésekkel ennek az elejét lehet venni, és megvédeni a helyszínt ” – véli Vizi Pál, hozzátéve, hogy az Apollo-11 maradványai nem minősülnek űrszemétnek, mert jól meghatározható helyen vannak, ahonnan nem mozdulnak el. Az űrszemétnek pont az a sajátossága, hogy pályája nem ellenőrizhető és nem befolyásolható.

A tudósok becslése szerint a Földünk körül keringő mintegy 14 ezer űreszköz közel 95%-a ma már űrszemét. Elsődleges forrásuk a régi műholdak és hordozórakéták maradványai. „Az űrszemét jelentős része az ütközésekből, szétrobbantásokból keletkezik” - magyarázta az RMKI fejlesztőmérnöke, aki szerint: ez azért veszélyes, mert a törmelékek újabb ütközéseket okozhatnak, így egy láncreakciószerű folyamat alakulhat ki, amelynek következtében  aztán egyre több szemetet termelődik. A 300 km magasan keringő Nemzetközi Űrállomásról származó űrszemét azonban nem, okoz gondot, mert visszakerülve a Föld légkörébe a súrlódás keltette hő következtében elég. A legtöbb távközlési és egyéb kereskedelmi műhold a 35 ezer kilométeren lévő ún. geostacionárius pályán kering. A kutatók számításai szerint az ezen a pályán keletkező szemét nem semmisül meg, és már évszázadok vagy évezredek kellenek ahhoz, hogy lassan visszazuhanjon a Földre és elégjen a légkörben. „Egyelőre nem létezik nagyobb, hatékonyabb űrszemét megsemmisítő rendszer, mint a Föld légköre” – mondta Vizi Pál. „Ez a rendszer viszont csak néhány száz kilométer magasságig hatékony” – tette hozzá a kutató.