Hírek
Baglyok és tudósok
„Egészen fiatal lánykák és teljesen öreg tudósok hiszékenysége állítólag korlátlan.” E Rejtő Jenőtől származó idézetet választotta mottójául a Magyar Tudományos Akadémia április elsejei tréfás délutáni rendezvénye, melyen megtudhatjuk, milyen az Akadémia, amikor nem „tudományos”, hanem „huhogányos”. A résztvevők baglyok és tudósok köré szerveződő életképek bemutatásával járhatják körül a tudóslét és a tudományok jellemző, jellemzőnek gondolt, vagy eddig ismeretlen oldalát.
Milyennek képzeljük a „tipikus” tudóst? Fölényes modorú, savanyú ábrázatú vagy őrült tekintetű, megszállott, elhanyagolt külsejű embernek, akit kémcsövein, könyvein, bogarain, no és a macskáján kívül nem sok dolog érdekel, és az élet egyre kisebb szeleteiről tud egyre többet. Vajon igaz-e, hogy egy professzor mindig szórakozott, és hogy nevetni nemigen szokott, legfeljebb kinevetni: persze sohasem önmagát, mindig csak a kollégát, aki az egyenletben hibát vétett. Április elsején sok-sok humorral és meglepő jelenettel kísérve derül fény minderre.
Az Akadémia rendezvényének első felében egy koreai uhu uzsonnáján veszünk részt, s titkai sem maradnak rejtve előlünk – beleértve előző napi vacsoráját is. A jól szereplő tudós bagoly elnyeri az Akadémia elnökének jutalmát. Bagolyviccek, huhogó hangszerek és ornitológus szakemberek sorakoznak fel, Dunai Tamás színművész Arany János, Fekete István, Jókai Mór, Romhányi József, Dévényi Tibor nyomán mesél majd az állatvilág tudorairól.
A rendhagyó műsor második része az embervilág tudorait veszi górcső alá: irodalmi alkotásokon keresztül feltárulnak a karrierépítés és a magánélet rejtelmei, válogatások hangzanak el a tudomány humoros anekdotáiból, s egy fizikus akadémikus táncdalszerzőként is bemutatkozik. A nevetőizmok elfáradása után az Akadémia Székházának előcsarnokában vendégeskedő bagolykiállítást tekinthetjük meg, a program végére pedig az is kiderül, meg tudják-e cáfolni a tudós szervezők a mondást, miszerint „Ugyan mi hát az emberi bölcsesség, ha annyira hasonlít a bolondsághoz, mihelyt kissé magasabb nézőpontból látjuk?” (Victor Hugo)