Hírek

1959-ben, Budapesten született. Szakterülete az elméleti evolúcióbiológia. Az ELTE Természettudományi Kar Biológia Intézetének egyetemi tanára. Tagja az Academia Europaeának, tanácskozási jogú tagja a Biológiai Tudományok Osztályának.

- Volt-e mestere?
- Igen, szerencsére több is, és mind kiváló. Meg szeretném jegyezni, hogy mesteren most olyan valakit is értek, aki alapvetően hozzájárult a természetszemléletem és a gondolkodásom kialakításához. Már középiskolás koromban sikerült találkoznom a Bocskai úton, a TIT-Stúdióban Károlyházy Frigyes elméleti fizikussal és Gánti Tibor elméleti biológussal. Gánti Tiborral aztán együtt is dolgoztam több témán az élet keletkezésének modellezési kérdéseivel kapcsolatban. Róla azt is meg szeretném jegyezni, hogy tudományos sorsa egészen elképesztő: 1971-ben jelent meg hazánkban, ismeretterjesztő álarcban az élet alapjelenségeivel, modellezésével és keletkezésével kapcsolatos könyve. 2003-ban e könyv átdolgozott változatát néhány egyéb írásával együtt az Oxford University Press mint új tudományt adta ki. Meglátásai most terjednek el, a minimális sejtek modellezésére és kémiai szintézisére millió dollárokat és eurókat költenek – a legtöbb vonatkozó közleményben megtaláljuk a Gántira való hivatkozást. Szerény véleményem szerint lenne itt a magyar tudományos közéletnek – így az MTA-nak is – egy kis törleszteni való adóssága vele szemben. Vida Gábor lenyűgöző evolúciós tudásából ragadt rám valami, nemkülönben Juhász-Nagy Pál populációs és sztochasztikus szemléletéből. Végül marad az összehasonlíthatatlan, a legnagyobb: John Maynard Smith evolúcióbiológus, aki egyébként az MTA-nak is tiszteleti tagja volt; vele két könyvet is volt szerencsém írni, mindkettő magyarul is megjelent. Ő emberileg és tudományosan is messze kimagasló volt. Amikor 1991-92-ben Londonban a National Institute for Medical Research matematikai biológiai laboratóriumában dolgoztam, húsvétkor meglátogattam sussexi házában. Sokmindenről beszélgettünk, és akkor még nem tudtam, mire megy ki a játék. Utána egy kicsit hazalátogattam, majd amikor visszatértem az intézetbe, az asztalomon feküdt a The Major Transitions in Evolution című, leendő közös könyvünk terve, a javaslatával együtt, hogy legyek a társszerzője – nagy pillanat volt! Azóta is ez a levél életem legnagyobb kitüntetése.

- Részt vesz-e nemzetközi kutatásokban?

- Igen, és az ún. hungarikumok jelentőségének tudatában is azt kell mondjam, hogy erős gyanakvással figyelek – rangtól függetlenül – mindenkit, aki mellőzi az effajta tevékenységet. Sietek hozzátenni, hogy ennek azért sok formája lehetséges, az esetenkénti közös közleményektől a nemzetközi nagyprojektekig, közös gyűjtőutakig – én sok kategóriában versenyben vagyok. Csakhogy vigyázat! Az EU-szinten egyre jobban terjedő „együttműködősdi” sem veszélytelen: kedvez az üresfejű, briliáns hálózatépítőknek. Meg kell hagyni a színvonalas „kis tudomány” méltóságát, támogatását is. A nagy újítóknak kezdetben nincs sok társuk.

-Mi az a nyitott kérdés,amire választ szeretne kapni?
Az evolúció nagy lépései c. műben azt írtuk, hogy néha ér annyit egy új kérdés megfogalmazása, mint egy régi megválaszolása. Elmondhatom, hogy az összes nagy evolúciós átmenet többé-kevésbé nyitott kérdés. Jelenleg engem a genetikai kód és az emberi nyelvkészség eredete izgat leginkább. Ha sikerül ezekhez alapvető hozzájárulást tenni, nagyon boldog leszek. Mindkettő az információ tárolásának és átadásának radikális újítását jelentette. A nyelv eredetét sokan a mai tudomány legnehezebb problémájának tekintik – ezzel lehet vitatkozni, de szerintem is igaz, hogy egyike a legkeményebb dióknak. Három időskála szövődik itt egybe: az egyedi tanulás, a nyelv terjedése a populációban, és a tanulási mechanizmusok genetikai evolúciója nem függetlenek egymástól. A biológiai rátermettséget pedig itt az is befolyásolta, hogy a fajtársak éppen milyen nyelvet használtak – vagyis a szelekció gyakoriságfüggő volt, mint az evolúciós játékelméletben –, utóbbi Maynard Smith talán legfontosabb hozzájárulása volt a tudományhoz.

(Az MTA új tagjainak bemutatkozó írásait a Magyar Tudomány nyomán közöljük.)