Hírek

2007. november 18-án este San Franciscóban a Dolby Laboratories területén jótékonysági rendezvényt tartanak minden idők egyik legnagyobb munkabírású matematikusának, Erdős Pálnak az emlékére.

A helyszínen ebből az alkalomból mutatják be George Paul Csicsery Erdős Pál professzorról készült egy órás dokumentumfilmjét: N is a Number: A Portrait of Paul Erdös címmel. A felvételek 1988 és 1991 között készültek, a portréfilm 1993-ban öltött végső formát. A dokumentumfilm 1994-ben a Budapesti Filmhéten is látható volt, ugyanabban az évben Gold Apple Award-ot kapott a National Educational Film & Video Festivalon, majd a Chicagói Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a dokumentumfilmeknek járó Gold Plaque Awardot is. A film Erdős fél évszázados karrierjét követi nyomon a budapesti kezdetektől egészen az 1991-es, Cambridge Egyetemen átvett tiszteletbeli doktori címig.

Érdemes néhány mondatban megemlékezni Erdős Pál (1913-1996) életútjáról, hiszen a tudóstársadalom egyik legkülönösebb és a matematika történetének egyik legjelentősebb alakjáról van szó. Erdős jelentékeny életművet hagyott hátra: több mint 1700 tudományos cikket jegyzett. A hetedik ikszen túl is néha évente több mint félszáz cikket publikált. Legendás figura, aki mindent feláldozott a tudomány oltárán: se családja, se munkája, se hobbija nem volt. Sőt lakása sem – váratlanul toppant be néhány napra egy-egy kollégájához, akit aztán otthagyott, ha már elunta magát, vagy a kolléga nem tudta tartani az iramot.

"A matematikus egy gép csupán, amely az elfogyasztott kávémennyiséget elméletekké alakítja." Erdős önmagával igazolta a mondást: élete vége felé már napi 19 órát dolgozott - a kivételes teljesítmény csak ajzószerekkel volt fenntartható. A különleges elme önálló nyelvet dolgozott ki, melyet csak a beavatottak érthettek: az epszilon gyermeket jelentett szótárában, az SF a Supreme Fascist, vagyis az Első Számú Fasiszta, azaz Isten rövidítése volt, a méreg jelentése alkohol és így tovább.

Ahogy említettük, állandó munkahelye sem volt: a kevés honoráriumot, amit előadásaiért kapott, előszeretettel osztogatta szét barátai, rokonai vagy akár ismeretlenek között. 1984-ben az ötven ezer dollárral járó Wolf-díjból mindössze 720 zöldhasút tartott meg, a többit a szülei emlékének szentelt izraeli alapítványnak utalta át. Az utánpótlás neveléséről is sajátosan gondoskodott: a 80-as évek végén kölcsönadott egy tehetséges ifjú matematikusnak 1000 dollárt. Amikor évekkel később az vissza akarta adni a pénzt, Erdős csak annyit mondott, tegye a pénzzel ugyanazt, amit ő tett annak idején.

A fiatal tehetségekre egyébként mindig akadt ideje: élete során közel 500 (!) társszerzővel dolgozott együtt, többel, mint bármelyik matematikus. Ezekről a szerencsés matematikusokról mondják azt, hogy Erdős-számuk 1, vagyis ők még együtt dolgozhattak a Mesterrel. Az Erdős-szám tudományos vizsgálatának ideje is eljött: a rochesteri Oakland Egyetemen Jerrold Grossman üzemelteti az Erdős Number Projectet, amely a hőn áhított mérőszámok követésére, vizsgálatára vállalkozott.

A matematikában a szüntelen kíváncsiság hajtotta előre Erdőst. Mint a legnagyobbak általában, először triviális kérdéseket tett fel, s kritikusan állt hozzá mindahhoz, amit mások evidensnek hittek. A hétköznapi élet tényei nem érdekelték: már 21 éves volt, amikor élete első vajaskenyerét elkészítette - korábban mindig anyja vagy a cselédek gondoskodtak erről. Bár hároméves fejjel háromjegyű számokat szorzott össze, négyévesen pedig felfedezte a negatív számokat, mindez nem akadályozta meg abban, hogy csupán tizenegy évesen próbálja meg életében először megkötni a cipőfűzőjét. A George Paul Csicsery jegyezte dokumentumfilm ennek a különleges elmének állít maradandó emléket.