Hírek

Marosvásárhelyen, 2006 augusztus 23-án meghalt Kiss Elemér egyetemi tanár, aki a Bolyai-kutatást nemzetközileg elismert eredményekkel gazdagította.

Kiss Elemér 1951-ben Kolozsvárott a Bolyai Egyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát, azóta megszakítás nélkül Marosvásárhelyen dolgozott. Tíz éven át volt a Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanára, majd a Pedagógiai Főiskolára került, ahol előbb adjunktusként, később docensként dolgozott. 1990 és 1999 között a Petru Maior Egyetem egyetemi tanára volt, 1999 óta volt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem professzora. 1974-ben doktorált a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen modern algebrai témából. Kutatásait tovább folytatva, sok fontos eredményt ért el ezen a területen.

Legjelentősebb tudományos eredményei azonban a Bolyai-kutatással kapcsolatosak. Bolyai János a nemeuklideszi geometria felfedezésével forradalmasította a matematikát és hatással volt az egyetemes emberi gondolkodásra is az axiómatikus módszer széleskörű elterjedése révén. Felfedezését értetlenség, ledorongolás fogadta, ezért az 1831-ben megjelent Appendixen kívül mást nem publikált, ám hátrahagyott tizennégyezer oldal kéziratot. Ebből háromezer a matematikát tartalmazók száma. Mint ismeretes, évekkel Bolyai János 1860-ban bekövetkezett halála után az Akadémia a kéziratokat Marosvásárhelyről Pestre hozatta, ahol azokat egy akadémiai bizottság negyed századon át vizsgálta, csekély eredménnyel. A Bolyai kultusz Magyarországon csak a századforduló táján indult el. Néhány kéziratot németre lefordítottak, melyek elemzését azután a német Stäckel végezte el, aki egy monográfiát is megjelentetett a Bolyaiakról 1913-ban. A Teleki Tékában elhelyezett kéziratok rendezésére és a nem matematikai jellegűek feldolgozására a második világháború után került sor, a matematikai jellegűek túlnyomó részének azonban még az elolvasása sem történt meg a huszadik század végéig.

Az elszántság és a szakértelem Kiss Elemér személyében találkozott. A kéziratok több mint tíz éves, a legapróbb részletekbe menő, szakszerű  tanulmányozása révén kimutatta, hogy azokban olyan tudományos eredmények, “matematikai kincsek" találhatók, melyek újak voltak a maguk korában és melyekkel Bolyai évtizedekkel megelőzte azokat, akiknek az eredményeket később tulajdonították. Ilyen pl. az a közismert számelméleti tétel, melyet Jeans harmincnégy évvel Bolyai halála után közölt és ma tankönyvanyag. Ezzel megdőlt az a nézet, hogy Bolyai az Appendixben foglalt eredményein kívül érdemlegeset a matematikában nem alkotott, leszámítva a komplex számok elméletének a megalapozását, melyről szóló írása régóta ismeretes volt.

A Bolyai-kéziratoknak már az elolvasása is rendkívül nehéz. Bolyai feljegyzéseit gyakran nem tiszta papírra írta, hanem olyanra, ami éppen rendelkezésére állt, kisfiának már teleírt iskolai füzetébe, színlapokra, boríték hátlapjára és sajátos, nehezen követhető jelöléseket, terminológiát használt. Ezekből ízelítőt kaphatunk, ha fellapozzuk Kiss Elemérnek a kutatási eredményeit tartalmazó, 1999-ben megjelent “Matematikai kincsek Bolyai János hagyatékából" című könyvét, ami maga is egy matematikatörténeti gyöngyszem. A könyv angolul is megjelent, a világ minden jelentős könyvtárába eljutott és fontos szerepet tölt be a magyar kulturális értékek nemzetközi megismertetése terén. A könyvön kívül több tucat, részben nemzetközi fórumokon publikált cikkben is beszámolt eredményeiről.  A nem matematikai tartalmú kéziratokat is tanulmányozta és olyan, addig nem ismert  Bolyai-leveleket talált, melyek az apa és fiú személyes kapcsolatát helyezik új megvilágításba. Elmondhatjuk, Kiss Elemér lényegesen gazdagította a Bolyai Jánossal kapcsolatos ismereteinket és új arcát rajzolta meg annak az embernek, akit a legnagyobb magyar tudósként tisztelünk. Előadásait, cikkeit sokan olvasták lelkesedéssel, olyannal, mint amilyenekkel ő azokat előadta. Sokfelé hívták Európában és Amerikában egyaránt és minden alkalommal a kérdések özönével ostromolta a hallgatósága. Tudományos eredményei elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 2000-ben külső tagjává választotta.

Kiss Elemérnek nem csak a tudománya, de embersége is példamutató volt. Önzetlen volt a tanítványok nevelésében, az ismeretek átadásában és habitusát páratlan szerénység jellemezte. Igaz, Fejér Lipót szavaival élve, neki volt mire szerénynek lenni. Néhány hete Levente fiánál, családja körében töltöttem vele egy estét, de egy szóval sem említette, hogy napokkal azelőtt Marosvásárhely városa díszpolgárává fogadta. A jól megérdemelt Széchenyi-díj, melyre vonatkozó felterjesztése folyamatban volt, rangos aláíró gárdával, már nem válhat valóra. Halála súlyos veszteség a nemzetközi Bolyai- és matematikatörténeti kutatás számára.